A cikket áttekintette: Dr. Sturz Ciprian, Dr. Tîlvescu Cătălin és Dr. Alina Vasile
A szív- és érrendszeri betegségek továbbra is a modern kor egyik legnagyobb orvosi kihívását jelentik, és a globális halálesetek körülbelül egyharmadáért felelősek. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2022-ben körülbelül 19,8 millió ember halt meg szív- és érrendszeri betegségek következtében, amelyek 85%-át szívinfarktus és stroke okozta. Romániában a helyzet még riasztóbb: 2023-ban a szív- és érrendszeri betegségek miatti standardizált halálozási arány 2,5-szer magasabb volt az Európai Unió átlagánál, 600,8 halálesettel 100 000 lakosra vetítve. Romániában körülbelül minden második ember a keringési rendszer betegségei miatt hunyt el; 2023-ban 43 460 halálesetet regisztráltak iszkémiás szívbetegség, és 42 826 halálesetet cerebrovaszkuláris betegségek miatt.
Ebben a drámai helyzetben a modern orvostudomány folyamatosan új módszereket keres a heveny kardiovaszkuláris események utáni felépülés támogatására. Az egyik kiegészítő terápia, amely az utóbbi években felkeltette a nemzetközi orvosi közösség figyelmét, a hiperbár oxigénterápia (HBOT – Hyperbaric Oxygen Therapy). Bár önmagában nem jelent kardiológiai kezelést, fontos szerepet játszhat bizonyos szívbetegségek utáni felépülésben, egy komplex és személyre szabott terápiás terv részeként.
A szív számára alkalmazott hiperbár terápia tiszta oxigén belélegeztetését jelenti a normál légköri nyomásnál magasabb nyomáson. A kezelés egy speciális kamrában, az úgynevezett hiperbár kamrában történik, ahol a nyomást kontrollált módon növelik – hasonlóan ahhoz az érzéshez, amikor a repülőgép emelkedik vagy süllyed, de biztonságos és orvosi felügyelet mellett.
Normális esetben az oxigén a vérben a vörösvértestek hemoglobinjához kötődve szállítódik. Amikor emelt nyomáson lélegezzük be az oxigént, sokkal nagyobb mennyiség oldódik fel közvetlenül a plazmában, vagyis a vér folyékony részében. Ennek több fontos következménye van: több oxigén jut el a nehezebben elérhető területekre, beleértve a csökkent keringésű szöveteket is; az atrófiás vagy öregedő sejtek, amelyek nem haltak el, de oxigénhiány miatt nem működnek megfelelően, valódi támogatást kaphatnak; emellett a kis erek stimulációt kapnak a regenerációra, sőt bizonyos esetekben új struktúrák kialakítására is.
Röviden: a szív- és érrendszerre ható hiperbár terápia segít a szervezetnek oxigént juttatni oda, ahol a keringés károsodott. A szív és az erek számára ez a terápia jelentős különbséget hozhat a felépülési folyamatban.
A Hyperbariumnál a hiperbár kamra egy modern, több személyes (multiplace) orvosi eszköz, amely akár 16 fő befogadására képes. Németországban gyártják, és II B osztályú orvosi eszköznek minősül, ami azt jelenti, hogy szigorú európai biztonsági és minőségi szabványoknak felel meg. A működési nyomás elérheti a 3 ATA-t (abszolút atmoszféra), a kamra pedig fejlett szellőző- és hűtőrendszerekkel rendelkezik a hőkomfort érdekében, megfigyelő ablakokkal, kommunikációs rendszerrel az orvosi csapattal, valamint megfelelő világítással. A multiplace kialakítás egyik fontos előnye, hogy az orvosi személyzet együtt tartózkodhat a betegekkel a kamrában, ami folyamatos felügyeletet és nagyobb biztonságot jelent a kezelés teljes időtartama alatt.
Ahhoz, hogy megértsük, miért segíthet a hiperbár terápia a szívnek és az ereknek, érdemes megnézni, hogyan hat biológiai szinten – a lehető legegyszerűbben elmagyarázva.
A szív és az erek sejtjeinek oxigénre van szükségük az energiatermeléshez és a normális működéshez. Ha az oxigénellátás csökken – például egy elzáródott, beszűkült vagy beteg ér miatt –, a sejtek károsodnak. Néhányuk elpusztul. Mások túlélnek, de csökkent aktivitással működnek: kevesebbet fogyasztanak, kevesebbet termelnek, és nem működnek megfelelően. Az orvosok ezt az állapotot „miokardiális hibernációnak” vagy „miokardiális stunned állapotnak” nevezik, ami megmagyarázza, hogy miért maradhat a szívműködés az optimális szint alatt még akkor is, ha az infarktust megfelelően kezelték.
Amikor az oxigént emelt nyomáson adják, 10-15-ször több oxigén oldódik fel a vérben, mint normál körülmények között. Ez az oxigén a károsodott mikrokeringésű területekre is eljut, ahová a vörösvértestek nehezebben jutnak be. Ott képes újraaktiválni a „hibernáló” sejteket, támogatni az endotélium (az erek belső rétege) regenerációját, csökkenteni a helyi gyulladást és serkenteni a gyógyulási folyamatokat.
Egy másik mechanizmus az új erek képződésének stimulálása (angiogenezis). A hiperbár terápia különböző növekedési faktorok felszabadulását indítja el, köztük a VEGF-et (vascular endothelial growth factor), amely új kapillárisok és arteriolák kialakulását serkenti az iszkémiás területeken. Más szóval a szervezetet arra ösztönzi, hogy alternatív vérkeringési útvonalakat hozzon létre ott, ahol a meglévő erek károsodtak. Ez a mechanizmus különösen hasznos perifériás érbetegségek és infarktus utáni felépülés esetén.
A szívinfarktus – közismert nevén „szívroham” – akkor következik be, amikor egy koszorúér hirtelen elzáródik, és a szívizom egy része vér és oxigén nélkül marad. A sürgősségi kezelés, vagyis az ér megnyitása stenttel vagy trombolízissel, alapvetően fontos. Enélkül a hiperbár terápia nem értelmezhető, és nem pótolhatja a kardiológiai beavatkozás hiányát.
Romániai adatok szerint 2023-ban 43 460 ember halt meg iszkémiás szívbetegség következtében, és a standardizált kardiovaszkuláris halálozási arány 2,5-szer magasabb az Európai Unió átlagánál. Ez azt jelenti, hogy Romániában a szívinfarktus gyakran korábban, súlyosabban és kevesebb rehabilitációs erőforrással jelentkezik.
Az ér megnyitása után azonban a történet nem ér véget. Az érintett területen egyes szívizomsejtek elpusztulnak, és már nem nyerik vissza funkciójukat. Mások azonban károsodott állapotban maradnak: életben vannak, de nem működnek teljes kapacitással, mert súlyos oxigénhiányt éltek át. Itt léphet be a hiperbár oxigénterápia.
Egy tanulmány, amely a „Cardiovascular Drugs and Therapy” folyóiratban jelent meg, olyan akut infarktusos betegeket vizsgált, akik a hagyományos trombolízis mellett hiperbár terápiás kezeléseket is kaptak. Az eredmények azt mutatták, hogy a hiperbár oxigénnel kezelt csoportban a szívizomkárosodást jelző enzimek kisebb mértékben emelkedtek és gyorsabban normalizálódtak. Emellett a szív pumpafunkciója – az ejekciós frakció – jobb volt a kórházi elbocsátáskor a hiperbár terápiában részesült csoportban (52,4% szemben a 47,3%-kal). Egyszerűen fogalmazva: a szívizom kisebb károsodást szenvedett.
További kutatások is megerősítették ezt az irányt. Azoknál a betegeknél, akiknél az infarktust elsődleges perkután koronária-intervencióval kezelték, a hiperbár terápia alkalmazása javította a szöveti perfúziót és növelte az ejekciós frakciót az eljárás után. Kísérletes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a hiperbár terápia javítja a szívizomsejtek antioxidáns egyensúlyát és csökkenti az oxidatív stressz markereit, így védi az infarktus körüli szöveteket.
Fontos megjegyezni, hogy szívinfarktus esetén a hiperbár terápia mindig kiegészítő megközelítést jelent. Nem helyettesíti az angiográfiát, a stentet, a vérlemezke-ellenes gyógyszereket, a sztatinokat vagy a kardiológiai rehabilitációs programokat, hanem ezek kiegészítéseként alkalmazható.
A szívelégtelenség krónikus betegség, amelyben a szív már nem képes elegendő vért pumpálni a szervezet igényeinek kielégítésére. A beteg könnyen elfárad, terheléskor vagy akár nyugalomban is nehézlégzést tapasztal, a lábak vagy a has megduzzadhat, és éjszaka fulladásérzéssel ébredhet. Ez az állapot jelentősen rontja az életminőséget, és gondosan beállított és ellenőrzött gyógyszeres kezelést igényel.
Romániában körülbelül 560 000 embert érint a szívelégtelenség, ami a felnőtt lakosság közel 5%-át jelenti. A standardizált halálozási arány kétszerese az Európai Unió más országaiban tapasztaltnak a Román Kardiológiai Társaság adatai szerint. A diagnosztizált betegek több mint fele az első öt évben meghal. Ezek a számok jól mutatják, mennyire fontos nemcsak a gyógyszeres kezelés, hanem a megfelelő és teljes körű rehabilitáció is.
Az alapkezelés gyógyszereket foglal magában (ACE-gátlók vagy szartánok, béta-blokkolók, diuretikumok, aldoszteron-antagonisták), életmódbeli változtatásokat, valamint bizonyos esetekben implantálható eszközöket vagy sebészeti beavatkozásokat. A hiperbár terápia bizonyos esetekben értékes kiegészítést jelenthet.
Kutatások kimutatták, hogy koszorúér-betegségben és csökkent kamrafunkcióban szenvedő betegeknél a hiperbár oxigénterápia javíthatja a bal kamra ejekciós frakcióját, amely a szív pumpáló képességének egyik fő mutatója. Egy 2025-ben megjelent metaanalízis a „British Journal of Cardiology” folyóiratban kimutatta, hogy a koszorúér-revaszkularizáció után alkalmazott hiperbár terápia jelentősen növelte ezt az értéket azokhoz a betegekhez képest, akik nem kapták meg ezt a kezelést. Nem a szív teljes „megjavításáról” van szó, hanem konkrét segítségről azokban a szívizomterületekben, amelyek még élnek, de rosszul perfundáltak és csökkent működésűek.
A Hyperbariumnál a szívelégtelenségben szenvedő betegeket kardiológiai vizsgálatnak vetik alá a kezelés megkezdése előtt. A súlyos szívelégtelenség különös óvatosságot igényel: a nyomásváltozások megterhelőek lehetnek egy nagyon legyengült szív számára. Ezért az előzetes orvosi konzultáció kötelező annak eldöntéséhez, hogy ki részesülhet biztonságosan a kezelésben, és kinek van először stabilizálásra szüksége.
Az érelmeszesedés nemcsak a szív koszorúereit érinti. A zsír- és kalciumlerakódások az egész érrendszerben megjelenhetnek, beleértve a lábak artériáit is. A perifériás artériás betegség a végtagokban jelentkezik: járás közben jelentkező fájdalom, amely megállásra kényszerít, hidegérzet a lábakban, nehezen gyógyuló sebek, valamint a bőr színének és hőmérsékletének változásai. Előrehaladott esetekben a gangréna és az amputáció kockázata valós.
A helyzet még bonyolultabb a cukorbetegek esetében. Friss adatok szerint körülbelül minden 12. román állampolgár cukorbeteg, és sok eset még mindig diagnosztizálatlan. A diabétesz felgyorsítja az ateroszklerotikus folyamatokat, és mind a nagy, mind a kis ereket érinti, ami úgynevezett diabéteszes angiopátiához vezet. A károsodott idegek, a beszűkült erek és a gyenge sebgyógyulás kombinációja a diabéteszes iszkémiás lábat az egyik legnehezebben kezelhető szövődménnyé teszi.
A szívbetegségek és a perifériás keringési betegségek ugyanahhoz az alapmechanizmushoz kapcsolódnak: a szövetek oxigénhiányához. Itt lép közbe a hiperbár terápia szívbetegségek esetén két fő mechanizmuson keresztül. Az első az oxigén közvetlen elérhetőségének növelése az iszkémiás területeken, még ott is, ahol a keringés károsodott. A második az új erek képződésének serkentése endoteliális progenitor sejtek mobilizálásával – olyan fiatal sejtekével, amelyek képesek endotéliumot (az erek belső rétegét) létrehozni és új kapillárisok kialakulásához hozzájárulni.
Egy prospektív tanulmány perifériás artériás betegségben szenvedő betegeken kimutatta, hogy 3 ATA nyomáson végzett hiperbár kezeléssorozat után az endoteliális progenitor sejtek szintje jelentősen emelkedett a vérben. Ugyanakkor az angiogén markerek (az új erek képződését serkentő növekedési faktorok) is jelentősen növekedtek. A legfontosabb klinikai eredmény a bőr perfúziós nyomásának javulása volt – amely a láb bőrfelszínének véráramlását jelzi –, valamint az, hogy a vizsgálat során egyetlen résztvevőnél sem volt szükség amputációra.
Egy másik tanulmány az artériás elzáródásos betegségben és diabéteszes angiopátiában szenvedő betegek hiperbár kezelésének hatását vizsgálta, és a fibrinogén (gyulladásos és trombotikus kockázati marker) csökkenését, valamint jelentős klinikai javulást figyelt meg a kezeletlen csoporthoz képest. A megnövekedett nyomás alatt belélegzett oxigén segít normalizálni az érrendszeri funkciókat, gátolja az anaerob baktériumok szaporodását, és serkenti a fibroblasztokat és a kollagénszintézist – a sebgyógyulás kulcsfontosságú elemeit.
A diabéteszes lábfekélyben szenvedő betegek számára a hiperbár terápia a szív- és érrendszer számára nemzetközileg is elismert kiegészítő kezelés erős tudományos bizonyítékokkal.
Létezik egy olyan kardiovaszkuláris betegcsoport, amely – bár optimális gyógyszeres kezelést kapott és revaszkularizációs beavatkozásokon esett át – továbbra is gyakori mellkasi fájdalmat, vagyis angina pectorist tapasztal. Ezt refrakter anginának nevezik, és világszerte több százezer embert érint. Ezeknek a betegeknek az életminősége súlyosan romlik: nem képesek fizikai terhelésre, minden mellkasi fájdalomtól tartanak, és gyakran krónikus szorongás alakul ki náluk.
Ilyen esetekben a hiperbár terápiát támogató lehetőségként vizsgálják. A koszorúér-mikrokeringés javításával – vagyis a szívizomban található kis erek működésének fokozásával – és kollaterális erek (alternatív véráramlási utak) kialakulásának serkentésével a hiperbár oxigénterápia csökkentheti a fájdalmas epizódok gyakoriságát és intenzitását.
A mechanizmus hasonló a perifériás artériás betegséghez: ahol a nagy erek már nem revaszkularizálhatók, a szervezetet segíthetjük abban, hogy alternatív kisér-hálózatot építsen ki. Ez nem tökéletes megoldás, de különbséget jelenthet aközött, hogy valaki néhány száz métert képes fájdalom nélkül sétálni, vagy csak néhány lépésre korlátozódik.
Fontos hangsúlyozni, hogy a refrakter angina teljes kardiológiai kivizsgálást igényel, és a hiperbár terápia alkalmazásáról szóló döntést mindig kardiológussal együtt, az egyéni klinikai helyzet alapján kell meghozni.
Bár az agy nem a szív, a stroke szorosan kapcsolódik a kardiológiához a közös okok miatt: érelmeszesedés, pitvarfibrilláció, magas vérnyomás, cukorbetegség. Az iszkémiás stroke akkor következik be, amikor az agy egyik ere elzáródik, és az agyszövet egy része oxigén nélkül marad. A sürgősségi kezelés – trombolízis vagy mechanikus trombektómia – az első órákban kulcsfontosságú.
Romániában a cerebrovaszkuláris betegségek 2023-ban 42 826 halálesetet okoztak, ami az összes haláleset körülbelül 14%-át jelenti. Még többen maradnak életben, de maradványtünetekkel: beszédzavarokkal, a test egyik felének gyengeségével, memória-, figyelem- vagy tájékozódási problémákkal. A klasszikus rehabilitáció – például gyógytorna, logopédia, foglalkozásterápia – alapvető fontosságú, de néha a felépülés egy bizonyos szinten megakad.
A kutatások a stroke esetén alkalmazott hiperbár terápiáról ígéretes eredményeket hoztak. A „PLOS ONE” folyóiratban megjelent egyik tanulmány 40 olyan beteget vizsgált, akiknél 6–27 hónappal a stroke után is fennálltak neurológiai maradványtünetek. A kezelési protokoll 40 darab, egyenként 90 perces, 2 ATA nyomáson végzett hiperbár terápiás kezelésből állt. Az eredmények jelentős javulást mutattak a neurológiai funkciókban és az életminőségben a kezelt csoportban. A SPECT képalkotás megerősítette az agyi aktivitás növekedését azokban a területekben, ahol a sejtek éltek, de a kezelés előtt csökkent működésűek voltak.
Az orvosi magyarázat az úgynevezett „iszkémiás penumbra zónához” kapcsolódik, amely a sérülés körüli olyan régió, amely nem teljesen elhalt, hanem egyfajta hibernált állapotban van. Ezek a sejtek ebben az állapotban hosszú ideig túlélhetnek anélkül, hogy normálisan működnének. A hiperbár terápia többletoxigént juttat el hozzájuk, és serkentheti a neuroplaszticitás folyamatait, vagyis az agy átszerveződését és olyan új kapcsolatok kialakulását, amelyek átveszik az érintett funkciókat.
Egy másik, a „Behavioural Neurology” folyóiratban megjelent tanulmány megerősítette, hogy 40 kezelésből álló protokoll után az iszkémiás stroke-on átesett betegek javulásról számoltak be a járás, az erőnlét, a figyelem, a memória és az alvásminőség terén, és ezek a javulások a kezelés befejezése után 3 hónappal is fennmaradtak. Az üzenet a betegek és a családok számára a következő: még akkor is, ha a stroke túljutott az akut szakaszon, a felépülési időablak sokkal hosszabb, mint korábban gondolták, és a hiperbár terápia további előrelépéshez járulhat hozzá.
Mint minden orvosi eljárás, a szív számára alkalmazott hiperbár terápia is járhat mellékhatásokkal. A jó hír az, hogy a leggyakoribbak enyhék és átmenetiek, a súlyos szövődmények pedig megfelelő orvosi felügyelet mellett rendkívül ritkák.
A leggyakoribb mellékhatás a fülekben vagy az arcüregekben jelentkező kellemetlen érzés a kompressziós szakaszok során, hasonlóan a repülés közben tapasztalt érzéshez. Ez egyszerű nyomáskiegyenlítő technikákkal könnyen megelőzhető és kezelhető. Az aktív légúti fertőzésben szenvedő betegeknek azt javasolják, hogy a kellemetlenség elkerülése érdekében halasszák el a kezeléseket a gyógyulásig.
Egyes betegek enyhe fáradtságot vagy bágyadtságot éreznek a kezelés után, amely néhány órán belül elmúlik. Hosszabb kezeléssorozat esetén átmeneti látásváltozások (átmeneti rövidlátás) is előfordulhatnak. Ezek visszafordíthatók, és a kezelés befejezése után néhány héten belül megszűnnek.
A súlyos szövődmények – a tüdő- vagy agyi oxigéntoxicitás – rendkívül ritkák, és megfelelő protokollokkal megelőzhetők: biztonságos határokon belüli nyomás és expozíciós idő, levegőszünetek, valamint a betegek gondos kiválasztása. Az oxigén által kiváltott görcsrohamok például 10 000 kezelésből kevesebb mint 1 esetben fordulnak elő.
A Hyperbariumnál az előzetes orvosi konzultáció lehetővé teszi az abszolút ellenjavallatok (például kezeletlen pneumothorax, bizonyos kemoterápiás gyógyszerek) és a relatív ellenjavallatok (súlyos klausztrofóbia, akut fertőzések, nem kontrollált epilepszia) azonosítását. A szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő pácienseket különös figyelemmel vizsgálják, hogy biztosítsák a szív stabil állapotát a protokoll megkezdése előtt.
Bármennyire értékes is a hiperbár terápia mint kiegészítő kezelés, a maximális hatékonyságát akkor éri el, ha a beteg az alapvető életmódbeli változtatásokat is vállalja. A dohányzás abbahagyása valószínűleg a legfontosabb döntés, amelyet egy szív- és érrendszeri beteg meghozhat, mivel a dohányzás felgyorsítja az érelmeszesedést, csökkenti bármely terápia hatékonyságát, és akadályozza a hiperbár terápia által serkentett angiogenezist.
A mediterrán vagy DASH típusú étrend – amely gazdag zöldségekben, gyümölcsökben, zsíros halakban, olívaolajban és teljes kiőrlésű gabonákban, ugyanakkor szegény telített zsírokban, cukorban és sóban – az európai kardiológiai irányelvek szerint ajánlott a szív- és érrendszeri betegségek másodlagos megelőzésére. Ugyanígy a vérnyomás, a vércukorszint és a koleszterinszint kontrollja is alapfeltétel ahhoz, hogy a felépülés előrehaladjon.
Az alkalmazkodó mozgás – séta, légzőgyakorlatok, felügyelt gyógytorna-programok – újjáépíti a funkcionális kapacitást, és segíti a szívet az alkalmazkodásban a terheléshez. Az Európai Kardiológiai Társaság irányelvei szerint egy strukturált, orvosi felügyelet mellett végzett kardiológiai rehabilitációs program az eseményt követő első években akár 25–30%-kal is csökkentheti az újabb infarktus vagy a kardiovaszkuláris halál kockázatát.
Az érzelmi támogatás szintén számít. A szorongás és a depresszió gyakori infarktus vagy stroke után, és valós hatással van a fizikai felépülésre. Az a beteg, aki támogatva, tájékozottnak és saját kezelésébe bevonva érzi magát, jobban gyógyul. Ezért a Hyperbariumnál az első konzultáció nem pusztán orvosi formalitás, hanem egy beszélgetés, amelyben az orvos elmagyarázza a következő lépéseket, válaszol a kérdésekre, és az egyes betegek konkrét helyzetéhez igazítja a tervet.
A szívbetegségek nem egyformák minden betegnél. Egy fiatal, első infarktuson átesett, egyébként egészséges páciens teljesen más profillal rendelkezik, mint egy idős beteg, aki krónikus szívelégtelenségben, cukorbetegségben, perifériás artériás betegségben szenved, és többféle gyógyszert szed. A hiperbár terápiás protokollt minden helyzethez külön igazítják: a nyomást, a kezelés időtartamát, a kezelések teljes számát és az alkalmazás ütemét.
A Hyperbariumnál minden beteget alapos orvosi vizsgálatnak vetnek alá bármilyen hiperbár terápiás protokoll megkezdése előtt. Ez a konzultáció magában foglalja a diagnózisok, a kórelőzmény, a jelenlegi gyógyszeres kezelés és a legutóbbi vizsgálatok elemzését. Ennek alapján az orvos eldönti, hogy indokolt-e a hiperbár terápia, szükség van-e további vizsgálatokra vagy a gyógyszeres kezelés módosítására, és meghatározza a legmegfelelőbb kezelési protokollt.
A klinika orvosi személyzete speciális képzettséggel rendelkezik a hiperbár orvoslás területén, és Romániában, Németországban és az Egyesült Királyságban szerzett kórházi tapasztalattal bír. Ez nem elhanyagolható részlet. A hiperbár terápia kardiovaszkuláris betegek esetében a kezelés közbeni módosításokat, váratlan reakciók gyors felismerését és a protokoll folyamatos igazítását teheti szükségessé.
Fontos őszintének lenni azzal kapcsolatban, hogy mit tud és mit nem tud a hiperbár terápia. Nem nyit meg újra egy teljesen elzáródott koszorúeret. Nem helyettesíti a stentet, nem szünteti meg a gyógyszerszedés szükségességét, és nem javít meg egy szerkezetileg károsodott szívbillentyűt.
Amire viszont képes – és amit a felhalmozott tudományos bizonyítékok is alátámasztanak –, az az, hogy segíti az oxigénhiány miatt károsodott szövetek jobb regenerálódását. Csökkentheti az infarktus utáni károsodások kiterjedését. Támogathatja a szívműködést stabil szívelégtelenség esetén. Serkentheti az új erek képződését perifériás artériás betegségben, és segíthet megelőzni az amputációkat. Hozzájárulhat a stroke utáni neurológiai felépüléshez. Javíthatja az iszkémiás sebek és a diabéteszes lábfekélyek gyógyulását.
Ez egy biológiailag jól megalapozott hatásmechanizmussal rendelkező terápia, pozitív eredményeket mutató klinikai vizsgálatokkal és jó biztonsági profillal, ha megfelelően alkalmazzák. Definíció szerint olyan kezelés, amely kiegészíti – és nem helyettesíti – mindazt, amit a modern orvostudomány a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére kínál.
A szív- és érrendszeri betegségek elleni küzdelem hosszú és gyakran nehéz. A modern orvostudomány azonban ma több eszközzel rendelkezik, mint valaha, és a hiperbár terápia is ezek közé tartozik – olyan lehetőség, amelyet érdemes megismerni és mérlegelni ott, ahol indokolt.
A kardiovaszkuláris halálozási arány Romániában továbbra is aggasztó – 2,5-szer magasabb az európai átlagnál. Ez azt jelenti, hogy minden olyan terápiás lehetőség, amely támogathatja a felépülést, fenntarthatja az életminőséget és csökkentheti egy újabb kardiovaszkuláris esemény kockázatát, annál fontosabb.
Ha Ön már átesett szívinfarktuson, szívelégtelenséggel él, perifériás artériás betegsége van, vagy stroke után lábadozik, akkor a szívbetegségek esetén alkalmazott hiperbár terápia olyan lehetőség, amelyről érdemes beszélnie kezelőorvosával. A Hyperbariumnál az orvosi csapat fel tudja mérni, hogy Ön megfelelő jelölt-e a kezelésre, minden kérdésére választ tud adni, és Önnel együtt olyan kezelési tervet tud kialakítani, amely az egyéni helyzetéhez igazodik.